A szállásunkon gyorsan megebédelünk, majd újra belevetjük magunkat a városba. A már régen várt Covent Gardenbe vesszük az irányt. A Leicester Square-en jövünk ki a tube-ból, innen már csak egy rövid séta a tér, a Lamb and Flag nevű kocsmát érintve, persze csak kívülről vizuálisan,
mert még nem az a srác vagyok, akinek igazán ízlik a sör, ha korsója 1000 magyar Forintnál többe kerül. 
– talán nem is leszek soha az, ki tudja… -, és mivel épp itt jön szembe egy Tesco, hát betérünk. Sört, és chipset veszünk igen, kövezzetek meg! Itt a chipset úgy próbálják eladni, hogy 6-8 kis csomagba rakják egy nagy helyett… A sör is olcsóbb, ha négyes pakkokba vesszük, 3 Font környékén már kap az ember 4 doboz sört, ami egész kibírható, és ami meglepő, hogy nem csak az ára! Elősütött, feltétes tesco pizza, nagy: másdél font, azaz kb. 500 Forint. Baked Beans 30 Penny, ami kicsit több, mint 100 Forint… 
Szóval nem hal itt éhen az ember, akkor sem, ha csóró. Mi pedig máris egy hideg Carling-ot iszunk a Covent Garden előtt a téren egy padon, és chipset eszünk hozzá. Jobbra tőlünk a tér oldalában a St. Paul’s Church található, nem összekerendő a St. Paul’s Cathetral-al! Előbbit Actors Church-nek is szokták nevezni. A távolban egy utcai zenész játszik, ezt is megnézzük mindjárt. Infó: itt van nyílvános, ingyenes WC. Egyébként ahol voltunk, mindenütt ingyenes volt. Tiszta már nem mindenütt. A Covent Garden eredetileg csak egy piac, gyakorlatilag mindenféle művészek, zenészek, mutatványosok, sőt még egy operaénekesnő is fellépett itt ezen az estén. Szóval a Covent Gardenről megint csak azt tudom írni, hogy jó hely. Az utolsó három estén mindig itt kötöttünk ki végül, így már nem is tudom, melyik nap történt, hogy fogadtunk Violával, hogy az egyik gitáros mindjárt rá fog kezdeni a Sweet Home Alabamára… Annyira éreztem. És tényleg az jött, mi meg alig akartuk elhinni Violával, csak hallgattuk, és élveztük. Itt vagyunk Londonban együtt!
